Mondom a tutit

Friss topikok

Címkék

Csalók és hazugok

2013.08.31. 14:58 Psyman

Csak olvasgatom az Index által elénk prezentált válogatott blog-finomságokat és fogom a fejem. Magyarország mindig is híres volt arról, hogy mindenféle jelzőket akasztunk magunkra meg másokra, miközben halvány lila segédfogalmunk nincs arról, hogy valójában mit is jelent maga  a fogalom...

Volt ugyebár Horthy nettó fasiszta meg náci. Ezt ugyan a jó kommunisták találták ki, és aki egyszer is vette a fáradtságot, hogy utána olvasson Horthy Miklós életének és munkásságának, valamint a "náci" és "fasiszta" szavak jelentésének, az rájöhetett hogy ez kapitális baromság. Volt már Gyurcsány kommunista, diktátor, rendőrállam-építő és elmebeteg (bár ez utóbbiban még lehet is valami). Volt már Orbán fasiszta sőt (tessék megkapaszkodni!) ennek szöges ellentéte, kommunista is, ráadásul ezt a két jelzőt egy éven belül érdemelte ki. A sort hosszan folytathatnánk, de felesleges. Ez a pár példa is elég ahhoz, hogy lássuk, mennyi mindennek neveztettek és neveztették magukat pártok és politikusok anélkül, hogy a rájuk aggatott jelzőkhöz akár csak halványan is közük lett volna.

Korunk két legdivatosabb jelzője a "diktatúra" és a "demokrata".

Magyarországon, mint tudjuk, diktatúra van. Nem működhetnek pártok, nincs semmilyen mód a "másként gondolkodók" számára a vélemény kinyilvánításának, nem lehet tüntetéseket szervezni, nem tartanak választásokat, nem működik a parlament, működik viszont titkosrendőrség aki elhallgattat mindenkit aki fel meri emelni a hangját a rendszer ellen. Ha Magyarország jelenlegi berendezkedésére ismert a Kedves Olvasó, azt tanácsolnám, sürgősen forduljon pszichiáterhez, mivel súlyos téveszmék gyötrik.

Magyarországon erősen központosított jelenleg a hatalom (nem jobban egyébként, int az USA-ban, Franciaországban, vagy Németországban), és a jelenlegi kormánypárt eddig soha nem tapasztalt mértékben folytat zsákmánypolitikát. Ez sokaknak nem tetszik, nekem sem. De a demokratikus intézmények egyike sem szenved korlátozást, nem is forognak veszélyben, tehát Magyarországon határozottan nincs diktatúra.

A másik nagy kedvenc jelző a "demokrata". Ezt a jelzőt Gyurcsány Ferenc egyik hagymázas rémálmában böfögte a köztudatba, miszerint ő egyedül demokrata, a többiek pedig nem. Aztán rájött, hogy ő egyedül kevesen van, ezért kiterjesztette a "demokrata" fogalmát mindenkire, akiről úgy gondolta, hogy segíthet neki a Szent Küldetésben, vagyis leváltani a Patást. Aztán a többi kormányváltásra készülő párt is birkamódon átvette. Ma ott tartunk, hogy a baloldaliak igen sajátságos "demokrata" fogalmat dolgoztak ki, aminek semmilyen módon nincs köze a demokráciához.

Demokrata ugyanis mindenki, aki az MSZP-re, az Együttre, az LMP-re, a DK-ra, vagy más baloldali/középpártra hajlandó szavazni. Vagyis a "demokrata" már nem államelméleti eszme, hanem pártpreferencia szerint, vagyis már az alapvetés is teljesen kiforgatja a "demokrata" jelzőt eredeti értelméből. És hogy milyen más jellemvonásai vannak egy "demokratának"? Nos... Semmilyen. Aki bizonytalan az még nem érdemelte ki a "demokrata" megtisztelő titulust. Aki a Jobbikra szavaz az nettó náci, aki meg a Fideszre, az mind "fidesznyik". Ez utóbbi jelző egyébként az MSZMP-t, illetve utódpártját, az MSZP-t kritika és erkölcs nélkül kiszolgáló funkcionáriusokra és talpnyalókra az ezredfordulóig használt "csinovnyik" szóból ered, amely jelzőt egyébként megint csak hibásan alkalmazták. Vagyis röviden: Aki ellenünk van, az már nem lehet "demokrata", ergo ők mind a demokrácia ellenségei, "nemdemokraták". Elég erőteljesen leegyszerűsített és kicsavart értelme ez az oly magasztos és összetett demokrata-fogalomnak.

Ezek a "demokraták" semmivel sem állnak közelebb a valódi demokratákhoz, mint bármelyik másik párt szavazói. Sőt, még távolabb is állnak tőle, hiszen saját torz demokrácia-fogalmukat kívánják az egész országra ráerőltetni, melyben a "demokrata" egyetlen ismérve, hogy rájuk szavaz. A demokráciába nyilvánvalóan csak demokraták tartozhatnak, hiszen aki nem demokrata, az a demokrácia ellen van. Melyik is az a politikai rendszer, amelyik csak akkor tekint egy embert a rendszerbe tartozónak, ha az az általa meghatározott pártra szavaz? Ja igen, a diktatúra.

Az ilyen, és ehhez hasonló kritikátlan pártkatonáknak (vagy a másik oldal legismertebb képviselőjének) nem az a bűnük, hogy az MSZP-re, vagy az E14-re, vagy a Jobbikra, vagy a Kommunista Pártra, vagy a Fideszre, vagy mittudoménkire szavaznak. Még csak nem is ostobaságuk, vagy tudatlanságuk a bűnük, mert többnyire olvasott, tanult, értelmes emberek ők. Megbocsájthatatlan bűnük viszont, hogy gerinctelen módon, a fogalmakat meghamisítva, eltorzítva, a magyar népet szándékosan butítják és becsapják, hogy ezzel kenyéradó pártjuk számára maximalizálják a szavazatokat.

Az ilyen emberek százszor ártalmasabbak, mint bármilyen Magyar Gárda. Míg utóbbi a szerencsétlen kisembereket, a tanulatlanabb, elkeseredett népréteget szólítja meg, utóbbi, egyébként intelligens és tanult emberek képességeikkel és lehetőségeikkel visszaélve a magyarság színe-javát, az értelmiségieket, és a felnövekvő generációt igyekszenek elbutítani és elkorcsosítani. Ilyenkor mindig egy híres idézet jut eszembe: "A nagy erő nagy felelősséggel is jár." Mégpedig pártállástól függetlenül, legyen az "demokrata", "nemzeti", "együttműködési" vagy tudomisén.

Hiroshima és Nagaszaki a II. világháború egyik legnagyobb bűne

2012.08.06. 20:31 Psyman

798.jpg_430x323

1945. augusztus 9. Az Enola Gay B-29-es amerikai bombázó ledobja a Little Boy elnevezésű bombát - az első élesben bevetett nukleáris fegyvert - Hiroshima városára. A város a földdel vált egyenlővé, nagyjából 60.000 ember azonnal életét vesztette.

Fel sem tudjuk becsülni azoknak a számát, akik csak pár hónapal, vagy évvel később haltak bele a támadás okozta daganatos megbetegedésekbe, akiket egy életre nyomorékká tett a támadás, vagy akiknek a leszármazottai is szenvednek a sugárfertőzés hatásaitól. Számtalan mutálódott, életképtelen gyermek született azoktól az emberektől, akik túlélték az atomcsapást. Hogy még súlyosabb legyen a helyzet, a hiroshimai orvosok és nővérek több, mint 90%-a életét vesztette a támadásban, mivel a kórházak mind a belvárosban helyezkedtek el, ahova a bombát ledobták, így nem is maradt senki, aki a sérülteket szakszerűen elláthatta volna.

Miközben a világ a náci haláltáborokon szörnyülködik, és vadállatoknak, lélektelen mészárosoknak titulálja, és a mai napig kegyetlenül üldözi őket, azok, akik két japán város totális elpusztítását elrendelték, ma ünnepelt hősök, előléptetés, megdicsőülés és kitüntetések egész sora után vonulhattak vissza a hadseregből. Miért is? "Mert gyorsan lezárták a világháborút" hangzik a reflex-szerű válasz. Hogy mekkora szerepet játszott Japán kapitulálásában a két atomtámadás, természetesen soha sem fogjuk megtudni. Mit ahog azt sem, hogy vajon mennyi áldozat kellett volna még ahhoz, hogy a császári hadsereg végleg letegye a fegyvert.

"Muszáj volt, mert a japánok olyasmiket műveltek Kínában, amihez képest még a náci haláltáborok is humánusak voltak." Újabb ragyogó érv. Tehát az, hogy "a másik is", elegendő érv arra, hoyg eldobjuk a háború által megtépázott emberségünk maradékát és válogatás nélkül gyilkoljunk mindent és mindenkit, aki van olyan peches, hogy az utunkba áll? Csak azért, mert a másik is szörnyűségeket tett?

Mondhatnánk, hogy az amerikaiak még humánusak is voltak. A lehetséges célpontok közt ott volt Kiotó is, Japán akkori egyik legnagyobb ipari termelővárosa és nem mellesleg történelmi központja. Nekik Kiotó elvesztése olyan, mintha nálunk eltörölnék Budapestet a föld színéről. Plusz Ópusztaszert - biztos, ami biztos.

Az amerikaiak hideg számítások alapján választották ki a célpontot, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél nagyobb és brutálisabb rombolást hajtsanak végre nem csak katonai, de polgári körökben is. A szempontok a következők voltak:

 - A célpont legyen legalább 3 mérföld átmérőjű és nagyvárosban helyezkedjen el.

 - A támadásnak komoly károkat kell okoznia.

 - A célpont olyan helyen legyen, ahol a támadáskor (tehát 1945 augusztusában) nem várható támadás.

Négy várost szemeltek ki: Kokurát, Hiroshimát, Niigitát és Kiotót. Mindegyik városban közös volt, hogy nagyvárosok, releváns katonai célpontot nyújtottak (tehát nem letett pusztán terrorbombázásnak minősíteni az akciót), és szinte teljesen kimaradtak az amerikaiak által már régóta folytatott éjszakai bombázásokból. Azért esett végül Hiroshimára a választás, mert "fontos katonai logisztikai központ és kikötő egy városi iparterület közepén. Kiváló radarcélpont, és méretei alapján várhatóan a város jelentős része a hatásterületen belül lesz" áll az Atombomba Ledobásáról Döntő Bizottság jelentésében. A célpont kválasztásánál kimondottan szempont volt a pszichológiai sokkhatás kiváltása, hogy ezzel vegyék rá Japánt a mielőbbi kapitulációra. A bomba hatásának olyannak kellett lennie, hogy sokkolja a közvéleményt, mikor a felvételek nyilvánosságra kerülnek. Éppen ezért szerepelt sokági Kiotó, mint kulturális és iparközpont sokáig az első helyen, sőt, egy jó ideig még a tokiói császári palota lebombázását is fontolgatták, de később jelentéktelen stratégiai szerepe miatt elvetették az ötletet. Kiotó pedig Henry L. Stimson amerikai hadügyi államtitkár személyes közbenjárására került le a potenciális célpontok listájáról. Stimson hosszú ideje csodálója volt a japán városnak, és ellenezte a kulturális központ elrombolását. Helyette Nagasakit javasolta.

Az amerikaiak szórólapokat is szétszórtak Japán 35 városában, figyelmeztetendő a lakosságot, hogy nagy erejű fegyvert fognak bevetni. Ennél jobban nem is foghattak volna mellé, hiszen a szórólapok eleve kevesekhez jutnak el, még kevesebben hisznek nekik, és annál is kevesebben fogják elhagyni a várost - pláne, ha 34 másik lehetséges célpont is van a listán. És akkor még nem beszéltünk a japánok legendéás bátorságáról és makacsságáról. Persze az első bomba ledobása után a második figyelmeztetést már komolyan vették...


A horishimai és nagaszaki atomtámadás a II. világháború legsötétebb és legembertelenebb cselekedetei közé tartozik, melynek felelősei azonban nem, hogy törvényszék elé nem álltak, hanem kitüntetésekkel és előléptetéssel vonulhattak nyugállományba a hadseregtől. Álljon alább néhány kép, kommentár nélkül. Égjenek bele úgy a retinánkba, ahogy ama hiroshimai ember árnyéka égett örökre és lemoshatatlanul egy épület falára. És soha ne felejtsük el, hogy semmi sem fehér, vagy fekete! Bár a történelemkönyveket a győztesek írják, rendszerint ők is legalább olyan gaztetteket követtek el a győzelem érdekében, mint amilyenekkel ellenségük állatiasságát igyekeznek bemutatni.

 

Megmondom a tutit

2012.07.10. 10:17 Psyman

Ezen a blogon majd megmondom a frankót, vagyis szigorúan a magánvéleményemet osztom meg a Nagyérdeművel.

A blognak nincs kötött témája. nyilvánvalóan lesz rengeteg politika, de jó eséllyel felbukkan majd sport informatika, közélet, stb.

Felkészülni!

süti beállítások módosítása